Tolnai gróf Festetics Imre (Ság, 1762. december 2. – Kőszeg, 1847. április 1.) nagybirtokos, genetikus.
1782-ben lépett be a hadseregbe, és részt vett az utolsó török elleni harcokban. 1790-ben Bukarestnél megsebesült, kérelmére leszerelték. 1791-ben vette feleségül Boronkay Katalint. Testvérével, Festetics Györggyel, örökösödési vitáik voltak. 1807-ben tagja volt az országgyűlés határszéki választmányának. Kőszegen és Kőszegpatyon élt.
A Festetics család birtokain már a 19. század első felétől európai színvonalú törzskönyvi nyilvántartásokat vezettek. Lehetséges, hogy a birtokon folytak öröklődést elemző vizsgálatok is. 1807 és 1828 között a Festetics-birtokon tudatos és tudományos igényű, főleg juhtenyésztői nemesítő munka folyt. Festetics Imre 1818-ban Kőszegpatyon tenyészállat-kiállítást szervezett. 1819-ben Brünnben tette közzé közleményét a természet genetikai törvényszerűségeiről. Ebben a következő fontos dolgokat ismerte fel (J.G. Mendel előtt):
- Az erőteljes és egészséges alkatú állatok többnyire továbbadják (örökítik) jellegzetes tulajdonságaikat.
- A nagyszülők azon tulajdonságai, amelyek különböznek utódaik tulajdonságaitól, ismét megjelennek a következő nemzedékben.
- Azok közé az állatok közé, amelyek több nemzedéken keresztül birtokában voltak a nekik megfelelő sajátosságoknak, olyan utódok is kerülhetnek, amelyeknek eltérő jellegzetességei vannak. Ezek változatok (variánsok), a természet játékai; ezek továbbszaporításra alkalmatlanok akkor, ha a cél az adott jellemzők átörökítése.
- A beltenyészetnél feltétel a törzsállatok lehető leggyorsabb kiválasztása. Csak azok az állatok jótékony hatásúak a beltenyésztésben, amelyek döntő mértékben hordozzák a szükséges jellegeket. Ha egy adott tulajdonságot meg akarunk tartani, az utódokban továbbörökíteni és állandósítani, akkor ajánlatos a gondosan vezetett beltenyésztési napló, és el kell kerülni annak veszélyét, hogy a szervezet legyengülése a szükségszerű következménye legyen.
A továbbiakban a szerző vizsgálta korának magyar állattenyésztési gyakorlatát, kitért a beltenyésztés hatásaira, az embernél is a rokonházasságok esetében. Számára nyilvánvalónak látszott a természetes és a mesterséges kiválasztódás (szelekció) szerepe a háziállatok és a termesztett növények jellegeinek megőrzésében, vagy megváltoztatásában. Felfigyelt a háziállatok szaporodásbiológiai folyamataival kapcsolatos viselkedésmódjának hatásaira is.
A cikkben kifejtett nézetei alapján Festetics Imre lényegében felismerte az öröklődés néhány fontos alapelvét. Például az ő 2. pontja megfelel Gregor Mendel második szabályának. (Nem lehetetlen, hogy J.G. Mendel felhasználta Festetics Imre írását.) A 3. pontban megfogalmazta a mutáció alapelvét (ezzel lényegileg Hugo de Vries előfutárának is tekinthető).
Elsőként használta a "genetika" kifejezést a szakirodalomban (ezzel megelőzte a tudományágnak hivatalos nevet adó William Batesont). Viselkedési megfigyeléseivel az etológusok előfutára.
Kategória:
